Lottó,totó

A lottó szerencsejáték, nevét az olasz lotto (magyarul: sors, nyeremény) szóból kapta. Magyarországon sokáig lutri néven is emlegették. Génuából (a mai Genova) származik, ahol a szenátorokat megjelölt golyók segítségével választották ki.

Eredete

Génua városállam nagytanácsa, a szenátorok kormányzó testülete oly módon újult meg, hogy tagjai köréből évenként öten kiváltak. Az öt megüresedett helyre előbb 120, később 90 jelölt közül, sorsolás útján delegálták az új szenátorokat. A génuai polgárság évről évre izgatottan várta az ünnepélyes választásokat, és persze szinte mindannyian fogadásokat kötöttek az öt polgár személyére. Aki legalább két új tanácstag nevét eltalálta, már valamilyen mértékű jutalomhoz juthatott. A legtöbbet természetesen az a fogadó vághatta zsebre, aki mind az öt újdonsült szenátor nevét megjósolta. A fogadások olyan népszerűvé váltak, hogy külön iroda, majd később irodahálózat szervezésére volt szükség.

Az esedékes évi sorsolással megbízott szenátor Benedetto Gentile volt az, aki javasolta a városvezetésnek, hogy a játék hivatalos jelleggel bírjon, jövedelme pedig szolgálja ezentúl az állam céljait. Az elgondolást tett követte. A 90 jelölt neve mellé egy számot írtak, és a nyereményeket úgy szabályozták, hogy minden megvásárolt sorsjegy már eleve bizonyos profitot jelentsen a kibocsátó hatóságoknak. A fogadó szempontjából a tét szólhatott egy számra. Egy "drágább" változat – a lóversenyből ismert módon – a kihúzott szám sorrendje szerint többletet is fizetett. Ez volt az ún. határozott tét. Lehetett ezenkívül két számra (ambro), három számra (terno) négy számra (quaterno) és öt számra (quinterno) fogadni.

Az olasz városállamokban sorra nyíltak a lottériák. Gyakran a 90 szenátorjelölt neve helyett eladósorba került szegény leányok kerültek versenylistára. A kisorsolt 5 szerencsés menyecske gazdag hozományt kapott. Így aztán az alkalmi sorsjáték rendszeres szerencsejátékká fejlődött, és miután meghódította Itáliát, híveket szerzett magának az egész földrészen. A lottó "matematikája" lényegében azóta is változatlan maradt, hiszen felépítése kockázatmentes, és jelentős hasznot ígér.

Magyarországi története

A génuai rendszerű lottót 1741-ben a császári pátens vezette be az osztrák és cseh örökös tartományokban. Az állam pénzügyi egyensúlyának helyreállítását emlegették indokként, de fontos szempont volt az is, hogy az osztrákok és csehek más országok állami kezelésű szerencsejátékaival oltották fogadási szomjukat, amivel idegen, gyakran rivális államok központi bevételeit gyarapították. A pátens az osztrák lottót is kincstári monopóliumnak nyilvánította, de egyúttal bérbe adta Octavio Cataldi grófnak, a kor nevezetes lottószakértőjének. Cataldinak évi 260 000 forintot kellett fizetnie a bérletért, ezenkívül nagyobb összegű letétet elhelyeznie a Wiener Stadtbanknál. A szerződés szerint a kialkudott, rögzített összegen felüli bevételek őt illették meg. Cataldi – 1771-ben halt meg – milliókat keresett a császári lottón.

Az osztrák lottó bérlője, Cataldi gróf 1763-ban Magyarország területére is koncessziót kapott. Az első játékokat Budán és Pozsonyban rendezték, de sokfelé felállítottak szelvénygyűjtőhelyeket. Erdély és a Bánát területére 1770-ben egy erdélyi társaságnak adtak koncessziót a "kis lutri" néven elterjedt lottó felállítására, melynek első sorsolását1770. szeptember 2-án tartották. A bevételek egyharmada az államkincstárat, második harmada a körzet út- és vízépítő hatóságait illette meg, és csak a harmadik harmadából részesedhettek a lottótársaság szervezői. Magyarországon azonban a lottó akkor még nem keltett érdeklődést.

Lassan az osztrák államkincstár főhivatalnokai is felfigyeltek az üzletben rejlő lehetőségekre. Cataldi utódainak, a lottóbérlő bankároknak, egyre szigorúbb feltételeket szabtak. Az államkincstár részesedése fokozatosan a bevétel négyötödére nőtt, mígnem II. József 1787-ben egyszerűen saját kezelésbe vette az osztrák lottózást.

A lottó magyarországi meghonosodásának lassú ütemét valószínűleg az idegen eredet és a viszonylag nehézkes játékszabályok eredményezhették. A hazafias érzelmű polgárság a gyűlölt osztrák fináncok kezelésében levő lottójátékot egyszerűen bojkottálta. A kiegyezés után is csak apránként oldódott a feszültség a gyanakvó magyarokban.

1868-ban – 1868. évi XV. törvénycikk – létrejött a Magyar Királyi Lottóigazgatóság, amely évente hárommillió forinttal gazdagította az államkincstárt. Mivel a bevételekből származó haszon immár az ország vagyonát gyarapította, rövidesen négyszáz gyűjtőhelyet tartottak nyilván. Az őslottó, vagyis a génuai modell alapján elfogadtak betétet határozatlan egyes húzásra, azaz nyerni lehetett az egyes találattal. Lehetett fogadni határozott egyes húzásra, ez azt jelentette, hogy a fogadónak előre meg kellett határoznia az öt nyerőszámon belül az általa megtett szám kihúzásának sorrendjét. A határozatlan egyes találatért a jogos tizennyolcszoros pénz helyett csak a megtett összeg tizennégyszeresét fizették, a terno majd tizenkétezerszeres nyereményszorzója helyett pedig a tét négyezer-nyolcszázszorosát kínálták csupán. Éppen ezért az osztrák-magyar lottó szorzószámai voltak a fogadóra nézve a legkedvezőtlenebbek. Mindezek ellenére a lottóból fakadó bevételek 1867-től kezdve évről évre milliós tételként szerepelnek az államkincstár bevételi rovatában.

Az állami kezelésű lottónak kedvezett a nagy nyereségekkel együttjáró kitűnő reklám. A mohácsi vész baljós évszáma 15-2-6 éppen 1873-ben, a gazdasági válság idején ternofogadások esetére igen kedvezően fizetett. A millenniumi ünnepek beharangozására 1891-ben sokan megjátszották a 18-9-6-os számkombinációt – és igazuk lett: nagy summát nyertek.

A képviselőházban az ellenzék az államilag fenntartott sorsjáték ellen fordult, kifejtve, hogy a liberális állam nem járulhat hozzá saját állampolgárainak tömeges lealacsonyodásához. A kormány előadója azonban azzal érvelt, hogy a lottójáték megszűnésével 3 milliós költségvetési hiány keletkezne, így aztán az 1897. évi VII. törvénycikk kodifikálta, bevált német minták szerint az osztálysorsjátékot. Az osztálysorsjáték sikeres volt, de drágább volt a lottóénál a nyerési esély ára. Ez a sorsjáték a Pénzintézeti Központ kezelésében egészen a II. világháborúig fennállt.

A második világháború után a totó jött divatba, a mai modern lottó 1957. január 17-én született meg, amikor a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó szervezésével. Az első húzást azonban csak 1957. március 7-én tartották. A szabályzat szerint a 90 szám közül kihúzott 5 szám alapján a fogadók 2, 3, 4, illetve 5 találatért kapnak nyereményt, a befolyt összeg 40%-a a költségvetésé, 60%-a pedig a nyereményalapba kerül. A nyeremény összege az egyes nyerőosztályokon belül a nyertes szelvények számától függ. Az első húsz év a tárgynyeremény-sorsolások virágzásának ideje volt. Általában havi egy nyereménysorsolást tartottak. A kb. 250 alkalom keretében több mint negyedmillió nyereménytárgy talált gazdára. Egyebek között 505 db öröklakás, 590 db gépkocsi, 224 darab családi ház és üdülő. A legtöbb öröklakást (60-at) 1958-ban sorsoltak ki, a legtöbb gépkocsit (56-ot) 1964-ben és a legtöbb családi házat (43-at) 1974-ben. Az 1991. év 10. játékhetétől befejezték a rendszeres tárgynyeremény-sorsolásokat és bevezették a teljes halmozódást.

Változatai

1988. október 29-én először kísérleti jelleggel, majd rendszeres játékként bevezették a hatos lottót. A sorsjegyek árusítását október 7-én kezdték meg, melynek ára megegyezett az ötöslottó akkori árával (10 Ft). A játék struktúrájában a már sikeres külföldi 6+1 sorsolásos metódust és az 5+1-es nyereményosztályt is átvették az osztrákoktól. 1-től 45-ig terjedő számhalmazból húznak ki 6 számot és 1 pótszámot. A játékos 45 számból 6 számot játszhat meg, amelyből a pótszám nélkül legalább 3, legfeljebb 6 találat jogosít nyereményre. A pótszámmal 5+1 találatot lehet elérnie annak, akinek 6 megjátszott számából ötöt kihúztak. A Hatoslottó 2007. július 29-én esedékes sorsolásától kezdve már „csak” 4 nyerőosztályban lehet nyerni. A 3, a 4, az 5 és a 6 találatosok után jár nyeremény, pótszámot ezután már nem sorsolnak, mivel az 5+1-es nyerőosztály megszűnik. Az itt „felszabaduló” 10 százaléknyi nyereményhányad a 6 találatosokat gyarapítja nyeremény vagy halmozódás formájában.

Az új hétközi, szerdai lottó 1999. október 4-én Skandináv lottó néven jelent meg a magyar piacon. A hetente rendezett ikersorsoláson az 1-től 35-ig terjedő számkészletből 7-7 számot húznak ki – kézi, illetve gépi sorsolással. A 35 számból hetet lehet bejelölni, de ez a hét szám mindkét aznapi sorsoláson részt vesz. Az nyer, akinek az ikersorsolás bármelyikén legalább 4 találata van.

Franciaországi változatában minden játékosnak egy vagy több kartonlapja van, a játékban összesen 24, mindegyiken 27 számozott mező található (3 sorban 9 mező), melyeket sorra kitöltenek, amint egy zacskóból kivették a megfelelő számú golyókat. Egy sorból két mező kitöltését ambe-nak nevezik, hármat terne-nek, négyet quaterne-nek és az ötötquine-nek. Az nyer, aki elsőnek töltötte ki kartonjait.

Esélyek

Ötöslottó

• 1 : 43 949 268 - telitalálat
• 1 : 103 410 - négy találat
• 1 : 1 231 - három találat
• 1 : 45 - kettő találat

Hatoslottó

• 1 : 8 145 060 - telitalálat
• 1 : 34 808 - öt találat
• 1 : 733 - négy találat
• 1 : 45 - három találat

Skandináv (hetes-) lottó (benne van az ikersorsolás miatti kétszeres esély)

• 1 : 3 362 260 - telitalálat
• 1 : 17 154 - hat találat
• 1 : 424 - öt találat
• 1 : 29 - négy találat

Öttalálatos "mérföldkövek"

• 855 ezer forintot fizetett az első öttalálatos – 1957. 6. játékhét (özvegy Ring Sándorné nevéhez fűződik, aki családi számokkal játszott, maga és gyermekei életkorának megjátszásával ért el ötöst; a nyertes számok: 23, 26, 33, 37, 66) – Misi akkor 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Így jött divatba a családi számok megjátszása. Ring néni 91 éves korában halt meg.
• 1 milliós "álomhatárt" 1959-ben lépte át az öttalálatos
• 2 milliós nyereményt 1964-ben osztottak ki
• 5 millió forintos nyereményt először 1986-ban fizettek ki
• 10 milliót 1989-ben ért az öt találat
• 100 milliós álomhatár éve 1992
• 500 milliós nyeremény éve 1994
• 1 milliárd forintos nyeremény 1999-ben talált gazdára
• 5 milliárd 92 millió 890 ezer 758 forint az eddigi rekord, melyet 2003. november 29-én fizettek ki

Totó